Az érvénytelenség - Megtámadás, semmisség
A semmisség
A megtámadhatóság
Az érvénytelenség jogkövetkezménye
A polgári jogi szabályok alkalmazása
27. § (1) Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
(2) A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.
(3) A semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, a megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli.
A törvény
semmisnek tekinti azt a megállapodást, amely
munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. A semmisség további eseteként határozza meg, ha a megállapodás a munkaviszonyra vonatkozó szabály
megkerülésével jött létre. E két magatartás megvalósulása (munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközés, munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülése) esetén beszélhetünk semmisségről. A munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülése a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során elvárt jóhiszeműség és tisztesség elvének megsértése esetén merülhet fel. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok terén kötött
színlelt megállapodások is semmisek. A semmisség
jogkövetkezménye az érvénytelenség, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A semmisségre
az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, de azt a bíróságnak hivatalból kell észlelnie.
28. § (1) A megállapodás megtámadható, ha annak megkötésekor a fél valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést.
(2) Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés kockázatát vállalta.
(3) A megtévesztés hatására kötött megállapodást megtámadhatja, akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart.
(4) A megállapodást megtámadhatja, akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a megállapodás megkötésére.
(5) A (3) és a (4) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni, ha a megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés harmadik személy részéről történt és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.
(6) A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a megállapodás érvényességét nem érinti.
(7) A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés felismerésétől vagy a jogellenes fenyegetés megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.
(8) A megtámadásra irányuló jognyilatkozatot a (7) bekezdésben meghatározott határidőn belül írásban kell a másik féllel közölni.
(9) A sikeresen megtámadott megállapodás érvénytelen.
A semmisség mellett az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság. A fél megtámadhatja a megállapodást, ha annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, de ennek feltétele a másik fél felróható magatartása – ha ő okozza, vagy a tévedés lehetőségét a megkötéskor felismerhette -, vagy ha mindkét fél ugyanabban a tévedésben volt. Ha a megállapodásban jogi kérdéssel kapcsolatos tévedés van , a felek azt csak akkor támadhatják meg, ha a tévedés lényeges volt és a munkakörében eljáró jogi szakértő (ügyvéd, jogtanácsos, jogi előadó) a felek részére együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Amennyiben a megállapodás megtámadása sikeres, a megállapodás érvénytelenné válik.
A megállapodás megtámadását megalapozza még jogellenes fenyegetés és kényszerítés alkalmazása is, de ebben az esetben csak a sérelmet szenvedő fél élhet ezzel a joggal.
A megállapodás megtámadását írásban kell a másik féllel közölni.
A megtámadás szubjektív határideje harminc nap, mely a tévedés felismerésétől, jogellenes fenyegetés, kényszerítés esetén pedig a kényszerhelyzet megszűnésének időpontjától számít. Az objektív határidő hat hónap, ennek elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. A megtámadási határidőre egyebekben az elévülés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
29. § (1) Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el.
(2) A munkáltató köteles a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen és azt az (1) bekezdés alapján meg kell szüntetni.
(3) Ha a megállapodás valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
(4) Az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén e jognyilatkozatból jogok és kötelezettségek nem származnak.
(5) A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén - a munkáltató saját jognyilatkozatának sikeres megtámadását kivéve - a 82-84. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeit a törvény a korábbi szabályokkal egyezően állapítja meg. A rendelkezés a részben teljesedésbe is ment megállapodásokra tekintettel főszabályként nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem a jogviszony jövőre szóló felszámolását írja elő, arra az esetre, ha a felek az érvénytelenség okát nem hárítják el. Az ilyen jogviszonyt a munkáltató köteles haladéktalanul megszüntetni, ha a érvénytelenség okát a felek nem hárítják el. Ha egyoldalú jognyilatkozat esetében áll be érvénytelenég, úgy az ilyen nyilatkozatból jogok és kötelezettségek nem származhatnak.
A törvény az érvénytelenség tekintetében vélelmet alkalmaz, azaz érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn.
A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni, ez alól azonban kivétel az az eset, amikor a munkáltató a saját jognyilatkozatát támadja meg sikerrel, ez esetben az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelenségének szabályát kell alkalmazni.
A munkavállaló érdekét szolgáló szabály értelmében, ha az érvénytelenség oka a munkáltató oldalán merül fel, a munkáltatói rendes felmondással járó juttatásokat tartozik a munkavállalónak megfizetni. Ez alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, valamint ha munkavállaló jogosult rá végkielégítést is kell fizetnie, feltéve, hogy a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen és azt az érvénytelenség okát a felek nem hárították el.
Ha a megállapodásnak csak egy része válik érvénytelenné, úgy az érvénytelen részre a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azonban ennek feltétele az, hogy a felek korábban az érvénytelen rész nélkül is megállapodást kötöttek volna.
30. § A megállapodás érvénytelenségéből származó kár megtérítésére e törvény szabályait kell alkalmazni.
Az érvénytelenség fentiekben meghatározott jogkövetkezményein túlmenően - a korábbi szabályozással egyezően - a fél jogosult kárának érvényesítésére.
31. § A jognyilatkozatra egyebekben, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. 6:4. § és 6:5. §, 6:8. §, 6:11. §, 6:13. §, 6:15-17. §, 6:26.§ és 6:27. §, 6:42. §, 6:46-56. §, 6:62. §, 6:63. § (1)-(3) bekezdése, 6:64-70. §, 6:73. §, 6:77. § és 6:78. §, 6:80. § és 6:81. §, 6:86. § és 6:87. §, 6:102. §, 6:107. §, 6:116-119. §, 6:193-201. §, 6:203-207. §, 6:587. § szabályait kell megfelelően alkalmazni.
E rendelkezés szerint a jognyilatkozatokkal kapcsolatos viták folyamán a polgári törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, Ptk.) kötelmi joga általános részének rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a Ptk. az új Mt.-hez képest szubszidiárius jellegű, csak akkor alkalmazandó, ha a 2012. évi I. törvény másképp nem rendelkezik az adott tárgykörben.
A törvény a jognyilatkozatokat illetően a Ptk. meghatározott rendelkezéseit az alábbi megszorításokkal rendeli megfelelően alkalmazni.
A bíróság a megállapodást nem módosíthatja, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Így a Ptk. 241. §-a a munkaviszonnyal kapcsolatos megállapodás tekintetében nem alkalmazható.
A Ptk. több ide tartozó rendelkezésének e téren való alkalmazása tartalmi okból kizárt, így nem merülhet fel a fedezetelvonó szerződés, más személy javára szóló szerződés alkalmazhatósága.
Az érvénytelenségi okokat a törvény teljes körűen részletesen rendezi, melyből következik, hogy a feltűnő értékkülönbség és az uzsorás szerződés szabályai a munkaviszonnyal kapcsolatos megállapodások terén nem alkalmazhatók. Korlátozott a képviseletre vonatkozó szabályok alkalmazása is, mert a törvény ezt részletesen rendezi