A Munka Törvénykönyve célja és hatálya


A törvény célja


1. § E törvény a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.

Hatályos Alaptörvényünk a „Szabadság és felelősség” című fejezetének XII. cikke szól a munkához való jog jelentőségéről. A cikk szerint mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz, képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. Az Alaptörvény szerint Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. Ez a rendelkezés azonban nem csak jogot fogalmaz meg, hanem kötelezettséget is, a közösség gyarapodáshoz való hozzájárulás tekintetében. A munka és foglakozás megválasztásához való jog tevőleges magatartást kíván meg az államtól, melyet részletes szabályozás keretében kell végrehajtania, az egyes érdekcsoportok – munkavállalók, munkáltatók, szakszervezetek – igényeinek figyelembevételével. A tisztességes foglalkoztatás a munkavállalók oldaláról fogalmaz meg igényt a munkáltatók felé, az államnak szabályozása keretében tekintettel lennie arra, hogy egyetlen érdekcsoport se szenvedhessen aránytalan érdeksérelmet.

A törvény hatálya


2. § (1) E törvény hatálya

a) a munkáltatóra,
b) a munkavállalóra,
c) a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre,
d) az üzemi tanácsra, valamint
e) a szakszervezetre

terjed ki.

(2) E törvény

a) XVI. fejezetét a kölcsönvevőre,
b) XVII. fejezetét az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára

alkalmazni kell.

A törvény személyi hatálya a főszabály szerint az (1) bekezdésben foglaltakra terjed ki, a munkaerő-kölcsönzés különös szabályait a kölcsönvevő alanyra, az iskolaszövetkezet és tagja közötti munkaviszony különös szabályait pedig az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára kell alkalmazni.

A személyi hatály nem terjed ki a közszolgálatban foglalkoztatottakra.

2. § (1) E törvény rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni.

Az alkalmazandó jog szempontjából fontos az, hogy a munkavégzés mely államban történik. A nemzetközi magánjog szabályairól Magyarországon az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Nmjt.) rendelkezik. Az Nmjt. munkajogi jellegű rendelkezéseit a 2009. évi IX. törvény 5. § (2) bekezdése 2009. XII. 17-től hatályon kívül helyezte, így e jogszabálynak már csak a joghatósági (országok közötti illetékesség) szabályai alkalmazhatóak. A joghatósági szabályokat Magyarországon az Európai Parlament és Tanács 593/2008/EK. rendelete (Róma I. rendelet) szabályozza, mely főszabályként a jogválasztás szabadságából indul ki. E szerint a a külföldi elemmel rendelkező szerződések és egyéb jogviszonyok körében a felek az alkalmazandó jogot szabadon megválaszthatják, mely jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie. A választás jogát a rendelet több tekintetben is korlátozza. A jogválasztás nem eredményezheti az egyébként annak hiányában irányadó jog eltérést nem engedő kizárását, valamint egyes imperatív (kötelező) rendelkező megtartását akkor is megkívánja – a közérdek szempontjából -, ha a felek esetleg másik állam jogát kívánják alkalmazni a munkaviszonyukban.

Az, hogy a munkáltató magyar, székhelyének vagy telephelyének magyarországi voltából, illetve vállalkozónak nem minősülő magyar honos voltából következik. Nemzetközi munkajogi szabálynak tekinthetőek viszont a vonatkozó EU-s szabályok melyekről a későbbiekben lesz szó.

(2) E törvényt - eltérő rendelkezés hiányában - akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi.

(3) E törvény XIX. és XX. fejezetét alkalmazni kell, ha a munkáltató székhelye vagy önálló telephelye Magyarország területén van.

A területi hatály értelmében a törvény rendelkezéseit főszabály szerint a Magyarországon történő rendszeres munkavégzés estében kell alkalmazni, azonban ettől a törvény eltérően is rendelkezhet. E rendelkezés megegyezik a Róma I. rendelet 8. cikkében foglaltakkal.

E szabály értelmében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a munkavállaló a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi. Az ideiglenesség fogalmának ez esetbeli értelmezésére a Róma I. rendelet indoklásának (36) bekezdése ad iránymutatást, mely szerint ideiglenesnek kell tekinteni a munkavégzést, ha munkavállaló feladatának külföldön történő teljesítését követően a származási országban ismét köteles munkába állni. A magyar munkajogot kell alkalmazni akkor is, ha külföldi ideiglenes munkavégzésre a felek közötti megállapodás, esetleg a vállalatcsoporthoz tartozó másik munkáltatóval megkötött megállapodás alapján kerül sor.

A magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a munkavállalói részvételi intézmények kereteit biztosító munkáltatói szervezeti egység Magyarországon található.

Magyarországon az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény rendelkezik a multinacionális vállalatok munkavállalói képviseleti rendszeréről. A munkavállalóknak a munkáltatói döntésekben való részvételét az Európai Részvénytársaság és az Európai Szövetkezet esetében külön törvények szabályozzák (2004. évi XLV. törvény, 2006. évi LXIX. törvény).

4. § A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem munkaviszony keretében történő foglalkoztatására e törvénynek a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A mivel a fiatalkorúak különösen védeni való réteget képeznek a társadalomban, így foglalkoztatásuk szabályit külön fejezetben kell részletesen megállapítani.

Értelmezési alapelvek


5. § (1) E törvény rendelkezéseit Magyarország és az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni.

A munkajogi szabályok alkalmazása során a vonatkozó EU-s szabályozásra is figyelemmel kell lenni. Az európai uniós közjogi alapelveknek megfelelően az Európai Közösségi rendeletek közvetlen hatállyal bírnak. E szerint az ilyen szabályok tagállami alkalmazásához nem szükséges integrált szabályozás kialakítása, azokat közvetlenül is kötelező alkalmazni. Munkajogi szempontból – a már korábban részletezett – a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK. rendelet bír különös jelentőséggel, melynek 8. cikke szól az egyéni munkaszerződésekről.

(2) A jogról lemondó vagy abból engedő nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni.

E tilalom alapján, a jogról lemondó vagy jogból engedő nyilatkozat értelmezésekor nem lehet túlterjeszkedni annak tényleges tartalmán, azaz az ilyen jellegű nyilatkozatokat megszorítóan kell értelmezni.