Vissza az előző oldalra



Mfv.I.10.475/2011/4.szám


A Kúria a dr. Incze Tamás Álmos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lórodi László ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 2.M.659/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.22.412/2010/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :



A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.22.412/2010/3. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 525.600 (ötszázhuszonötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :



A felperes a felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.659/2008/18. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1.486.900 forintot és ennek kamatát, valamint törvényes levonásoktól mentesen 2.192.313 forintot, továbbá 300.000 forint perköltséget. Kötelezte az alperest 708.400 forint eljárási illeték viselésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. március 20-ától határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperesnél főkönyvelő munkakörben. A munkaviszonyának megszüntetésére 2008. november 14-én került sor azon hivatkozással, hogy nem képes az általa irányított szervezet és a beosztott munkavállalók munkáját és feladatait úgy szervezni, hogy a társaság vezetése időben megkaphassa a számára szükséges pénzügyi és számviteli adatokat. Az indokolás szerint a felperes azzal, hogy késedelmes feladatteljesítése miatt a vezetés nem kapott megfelelő tájékoztatást a mindenkor esedékes lejáró követelésekről és a kifizetendő számlákról, a társaság pénzáramát veszélyeztette. Az indokolás szerint a felperes ezenfelül jelentős késést is mutatott az auditra való felkészülés során. A bíróság kifejtette, hogy az alperes - a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése ellenére - bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A munkáltatónak kellett volna igazolnia, hogy a rendes felmondás indokai valósak és okszerűek voltak, ez nem történt meg, így a bizonyítatlanság következményeit ő viseli. A bíróság az alperest elmaradt munkabér fizetésére, valamint 3 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány viselésére kötelezte. A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság 3.Mf.22.412/2010/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes által felperesnek törvényes levonásokkal terhelten fizetendő elmaradt munkabér összegét 2.768.442 forintra, az azon belül 1.486.900 forintnak 2009. május 1-jétől 1.281.542 forintnak pedig 2010. december 15-étől a kifizetésig járó kamatát határozta meg. A perköltség összegét 500.000 forintra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Az alperest 525.600 forint illeték és 250.000 forint perköltség viselésére kötelezte.A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság több ízben, nyomatékosan, megfelelő határidő tűzésével hívta fel az alperest bizonyítási kötelezettségének teljesítésére, aminek nem tett eleget.

H.A. a tanúvallomásában nyilvánvalóvá tette, hogy a felperes munkavégzésével kapcsolatosan konkrétumot nem tud, nem állt vele közvetlen munkakapcsolatban, munkájára nem volt rálátása. Állítólagos hibáiról, illetve a személyét érintő kifogásokról csak közvetett, általános jellegű információkkal rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ezt a vallomást helyesen nem értékelte perdöntő bizonyítékként.A másodfokú bíróság a felperes sérelmi díj felemelése iránti igényét megalapozatlannak találta.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.Álláspontja szerint a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében, valamint az Mt. 89. § (2) bekezdésében meghatározott bizonyítási kötelezettség nem terjed ki a tények kétséget kizáró tisztázására, hanem a valószínűség magasabb fokán a bíróság bizonyos tényeket valónak fogadhat el.A bíróságok nem értékelték kellő súllyal a felperes elismerését, miszerint késett az auditra való felkészüléssel.H.A. tanú előadta, miszerint tudomása van arról, hogy a felperes a riportokkal, jelentésekkel késésben volt, azt a vezetés nem úgy kapta meg, ahogy azt elvárták volna. Állította azt is, hogy volt egy olyan audit, amely feltárt olyan hiányosságokat, amelyek a felperes munkájához voltak köthetők. Előadta továbbá, hogy a felperes sok időt töltött nem a munkával összefüggő cselekvéssel, így például magáncélú telefonokat bonyolított. Az eljáró bíróságok nem értékelték mindezt kellő súllyal, erre tekintettel ítéletük sérti a Pp. 206. §-ában foglaltakat.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.Az elsőfokú bíróság az eljárás során több alkalommal részletesen tájékoztatta a felperest (Pp. 3. §) a bizonyítási teherről, illetve annak elmaradása jogkövetkezményeiről (jegyzőkönyvek).Az alperes H.A. tanúvallomásával kívánta igazolni a felmondásban felhozott indokok valóságát és okszerűségét. A tanú azonban a felperesnek nem volt közvetlen munkatársa, a munkavégzésével kapcsolatban felhozott kifogásokról csak közvetett módon, az ügyvezető, illetve a gyárvezető előadásából szerzett tudomást, így előadása nem volt alkalmas a felmondásban foglaltak jogszerűségének megállapítására.Alaptalan az alperes hivatkozása, miszerint a munkavállaló saját elmondása szerint is késett az auditra való felkészüléssel. A felperes azon állítását, miszerint ennek az alperesi oldalon felmerült munkaszervezési oka volt, amelyet jelzett is a munkáltató felé (jegyzőkönyv, 3. oldal 3. bekezdés; 4. oldal 5. bekezdés), az alperes ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan nem tudta cáfolni.Az eljáró bíróságok a munkaviszony megszüntetés jogellenessége körében a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat, a felek nyilatkozatait a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően, egybevetés útján összességében értékelték, melyről a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően indokolási kötelezettségüknek eleget téve jogszerűen számot adtak. Mérlegelésük megfelelt a logika szabályainak, nem minősült iratellenesnek vagy kirívóan okszerűtlennek. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, míg a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette.Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes illeték fizetési kötelezettsége az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-án, valamint az Itv. 46. §-án, illetve 62. §-án alapul.

Budapest, 2012. március 21.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő