Vissza az előző oldalra
MÜ BH 2006/93.
Átszervezésen alapuló munkáltatói rendes felmondáskor a munkáltatót – a változó munkahelyre alkalmazott munkavállaló részére – nem terheli a másik munkahely kijelölésére vonatkozó kötelezettség [Mt. 76/C. §, 89. § (3) bek.].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértését azért állította, mert álláspontja szerint a bíróságok az ellentmondó bizonyítékokat úgy értékeltek, hogy az ellentmondás feloldását nem kísérelték meg (H. J. tanúvallomása).
Az Mt. 4. §-ában meghatározott követelmény megsértéseként értelmezte a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását, mely szerint változó munkahelyre alkalmazott munkavállaló részére a munkáltatónak nem kell felajánlania másik munkavégzési helyet abban az esetben, ha a munkaviszonyát rendes felmondással szünteti meg. Érvelése szerint a rendes felmondást azelőtt közölték, hogy az átszervezésről szóló döntés megszületett volna.
Vitatta, hogy az alperes egyik szervezeti egységének megszüntetése a rendes felmondás olyan esetének tekinthető, amikor az Mt. 89. § (7) bekezdés nem alkalmazható. E körben sérelmezte a bírói gyakorlat figyelmen kívül hagyását is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott – általánosságban – a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértés alátámasztásául arra, hogy H. J. tanúvallomása ellentétes a munkaszerződésében foglaltakkal. A peres iratokból aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes két olyan beruházásnál végzett munkát, amely az M. I. szervezeti egységhez tartozott. Ezt a felperes nem vitatta, továbbá el is ismerte, amikor az említett tanú vallomására tett észrevételében kijelentette, hogy az alperes ,,más'' egységénél szükség lehetett volna a munkájára. Emiatt a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően állapította meg, illetve egészítette ki a tényállást.
A felperes tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Mt. 76/C. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatás hiányos volta miatt az alperes jogszabálysértően nem intézkedett számára másik munkavégzési hely kijelöléséről a változó munkahelyre szóló munkaszerződése ellenére. A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményének teljes körű, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegelése alapján következtetett arra, hogy a bizonyított tényleges munkavégzési helyek, továbbá a felperes szakmai irányítójának munkaszerződésbe foglalása (M. I.-i igazgató) folytán a felperes a munkáját az M. I. szervezeti egységnél végezte. Ezért a munkaszerződésnek az a hiányossága, hogy az első munkahelyet pontatlanul jelölte meg, nincs kihatással az alperes rendes felmondásának jogszerűségére. A másodfokú bíróság továbbá helytállóan értelmezte a változó munkahelyre történő alkalmazásnak a munkavállaló munkavégzési helyével való összefüggése hiányát az átszervezésre alapított rendes felmondásra vonatkozóan.
A felperes a keresetében, a 11. számú kereset-pontosításában, továbbá a perben nem hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására, ezért ezt a felülvizsgálati kérelmében nem jelölheti meg a jogerős ítélet jogszabályba ütközése indokául (EBH 2002. 653. II. pont).
Az alperes csatolta a 2003. március 10-i jegyzőkönyvet, amelyből megállapíthatóan az alperes kft. az M. I. szervezeti egység veszteséges gazdálkodása miatt annak megszüntetéséről döntött. Ezért a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkaviszonyát az alperes 2003. március 11-én az átszervezésről szóló döntés meghozatala előtt szüntette meg.
Az egységes bírói gyakorlat szerint átszervezéssel indokolt munkáltatói rendes felmondás esetén arról kell határozni, hogy az átszervezés az érintett munkavállalóra kihatott-e, a munkaköre ezzel összefüggésben szűnt-e meg. Ebből következően – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben – nincs jelentősége a per eldöntése szempontjából annak, hogy az alperes foglalkoztat-e az átszervezést követően a felpereshez hasonló képzettségű munkavállalót. A munkáltató egyik szervezeti egységének megszüntetése továbbá olyan sajátos, az átszervezés fogalmi körébe tartozó indok, amelynél a munkáltató saját hatáskörében dönthet arról, hogy melyik munkavállaló munkaviszonyát kívánja megszüntetni (MK 95. számú állásfoglalás I. pont).
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.119/2005. sz.)