1994. évi LXVI. törvény
a Bérgarancia Alapról

Az Országgyűlés a munkavállalók szociális biztonságának elősegítése érdekében, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 54. §-a alapján, a következő törvényt alkotja:

1. § (1) A bérgarancia-eljárás keretében a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása előlegezhető meg.
(2) E törvény alkalmazásában
a) felszámolás: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szerinti felszámolás, továbbá az Európai Unió államának és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam (a továbbiakban: EGT állam) joga szerinti bármely olyan eljárás, amely alapján
aa) a munkáltató fizetésképtelensége alapján az adott tagállam joga szerinti kollektív eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, amely a munkáltató vagyona feletti rendelkezési joga részleges vagy teljes elvonásával, valamint felszámoló vagy hasonló feladatot ellátó személy (a továbbiakban: felszámoló) kinevezésével jár, és
ab) az említett rendelkezések alapján az illetékes hatóság vagy bíróság döntött az eljárás megkezdéséről, vagy megállapította, hogy a munkáltató vállalkozása vagy üzeme végleg megszűnt, és a rendelkezésre álló eszközök nem elegendőek az eljárás megkezdéséhez;
b) gazdálkodó szervezet: a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt minden gazdálkodó szervezet, továbbá minden olyan, valamely EGT tagállam joga szerint alakult egyéb szervezet, amely az a) pontban írottak alapján felszámolás alatt állhat;
c) bértartozás: a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet – mint munkáltatót – terhelő minden munkabértartozás, ideértve a betegszabadság időtartamára járó térítést is, és a munkaviszony megszűnésével összefüggésben járó, a Cstv. 57. §-ának (3) bekezdése szerint elszámolható végkielégítés tartozás.
(3) A pénzügyi támogatás (a továbbiakban: támogatás) a felszámolás kezdő időpontja előtt megszűnt munkaviszonyból származó bértartozások fedezetéül is szolgál.
(4) A támogatás forrásául a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. §-a (3) bekezdésének d) pontja alapján a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprésze szolgál.

2. § (1) Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon – ideértve a 7. § (4) bekezdésében meghatározott esetet is – nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. Ettől eltérően, a 7. § (2) bekezdésében foglalt esetben a felszámoló a feltételek fennállása esetén kérelmet nyújthat be.
(2) Az (1) bekezdésben említett kérelem a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nem magyarországi szokásos munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalói tekintetében nem terjeszthető elő.
(3) Vitás esetben az állami foglalkoztatási szerv, a felszámoló, vagy a munkavállaló kérelmére a munkaügyi bíróság tizenöt napon belül, nemperes eljárásban dönt arról, hogy a munkavállaló szokásos munkavégzési helye Magyarországon található-e.
(4) A (3) bekezdés szerinti nemperes eljárásban a munkaügyi bíróság illetékességét az eljáró állami foglalkoztatási szerv székhelye határozza meg, eljáró állami foglalkoztatási szerv hiányában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság az illetékes.

2/A. § (1) A külföldi gazdálkodó szervezet felszámolása esetén a 2. § (1) bekezdése szerinti kötelezettség a külföldi gazdálkodó szervezet felszámolóját terheli.
(2) A külföldi gazdálkodó szervezet fióktelepe ellen Magyarországon indult felszámolási eljárás esetén a fenti kötelezettség a fióktelep munkavállalói tekintetében a fióktelep felszámolóját terheli.

2/B. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv köteles a támogatást megállapítani és a megállapított támogatást az 5. § (1) bekezdése szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet pénzforgalmi számlájára átutalni, ha a gazdálkodó szervezet által benyújtott kérelem az e törvényben foglaltaknak megfelel.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a 7. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a támogatást az állami foglalkoztatási szerv vezetője mérlegelési jogkörben állapítja meg. Döntése meghozatalakor mérlegeli, hogy
a) a kérelemben meghatározott jogosultakkal szemben fennálló munkabértartozás tartalmaz-e állásidőre járó díjazást, illetve
b) a támogatás megállapítása a kérelem benyújtását követő hat hónap alatt – ismételt kérelem esetén az első, 7. § (2) bekezdése alapján benyújtott kérelemben meghatározott határidőig – várhatóan elősegíti-e a felszámolási eljárás lezárását, illetve a felszámolás alatt álló szervezet eszközeinek értékesítését, munkaerő-állománya új munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatását (reorganizációt).

3. § (1) A támogatás iránti kérelmet a felszámolónak vagy meghatalmazottjának az állami foglalkoztatási szervhez, az 1. és 2. számú melléklet szerint, értelemszerűen kitöltött formanyomtatványon, valamennyi előírt mellékletet becsatolva kell három példányban benyújtania.
(2)

4. § (1) A támogatás iránti kérelem elbírálására vonatkozó eljárásra – az e törvényben foglalt eltérésekkel – a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályait kell alkalmazni.
(2) Az állami foglalkoztatási szerv a támogatásról a kérelem benyújtását követő nyolc napon belül határozattal dönt.

5. § (1) Támogatás nyújtása esetén az állami foglalkoztatási szerv a kérelem átvételétől számított 15 napon belül intézkedik annak a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből történő átutalásáról.
(2) A támogatás kamatmentes.
(3) A felszámoló a támogatásnak a gazdálkodó szervezethez történő beérkezését követő három munkanapon belül gondoskodik a fennálló bértartozások munkavállalók részére történő kifizetéséről. Ha a támogatás beérkezésétől számítva a következő bérfizetési napig öt munkanapnál kevesebb van hátra, a bértartozások kifizetése a következő bérfizetési napon történik.

6. §

7. § (1) A felszámoló a támogatási igény meghatározása során a támogatásra jogosult gazdálkodó szervezetnek a jogosultakkal szemben, a bérfizetési napon fennálló bértartozását, de egy felszámolási eljáráson belül jogosultanként legfeljebb a tárgyévet megelőző második év – Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének (a továbbiakban: bruttó átlagkereset) ötszörösét veheti figyelembe. Amennyiben a felszámolási eljárás egyes naptári éveiben a bruttó átlagkereset mértéke eltérő, a jogosultság szempontjából a magasabb bruttó átlagkereset alapján számított támogatási mértéket kell figyelembe venni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően,
a) ha a felszámolási eljárás kezdetétől egy év eltelt,
b) azon jogosultak esetében, akikre vonatkozóan az addig igénybevett összeg kimerítette az (1) bekezdésben meghatározott ötszörös mértéket,
jogosultanként további, legfeljebb kettő havi bruttó átlagkeresetnek megfelelő támogatást igényelhet a felszámoló, ha annak e törvényben meghatározott egyéb feltételei fennállnak.
(3) A Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – legfeljebb olyan mértékű támogatás igényelhető, amennyivel a gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben a bérfizetés napján fennálló bértartozása meghaladja a gazdálkodó szervezetnél a bérfizetés napjáig és azt követően – a kérelem benyújtásáig – keletkezett forrás együttes összegét.
(4) Azon munkavállalókkal szembeni bértartozást, akiknek a munkaviszonya a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 86. §-ának b) pontja alapján a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, illetőleg azt a bértartozást, amely a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésének időpontjában válik esedékessé, a felszámoló köteles rendelkezésre álló fedezet hiányában – a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül – a felszámolási zárómérleg elkészítését megelőzően a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből megigényelni, és a bérköveteléssel érintett munkavállaló részére kifizetni.

8. § (1) A jogosulatlanul igénybe vett vagy nem jogszerűen felhasznált támogatást a támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontjában hatályos jegybanki alapkamat kétszeresével megnövelt összegben kell visszafizetni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti visszafizetésből a kamatrész a felszámolót, a támogatás összege a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonát terheli.
(3) A Cstv. 51. és 54. §-ában meghatározott, a felszámolóra vonatkozó felelősségi szabályokat a felszámolónak a támogatás igénybevételével kapcsolatos eljárására is alkalmazni kell.

9. § (1) A támogatás visszafizetése annak folyósításától számított 60. napon, illetve, ha a felszámolási zárómérleg benyújtására a 60. napot megelőzően kerül sor, a felszámolási zárómérleg benyújtásának napját megelőző napon válik esedékessé. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a felszámolási mérleg benyújtásának napján a zárómérleg postára adásának, vagy a bírósághoz történő beadásának napját kell érteni.
(2) A támogatás (1) bekezdés szerinti visszafizetése érdekében a külföldi gazdálkodó szervezet, illetve fióktelepe felszámolójával szemben az állami foglalkoztatási szerv köteles fellépni.

10. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv a külföldi bérgarancia-szervezet vagy a külföldi felszámoló megkeresésére tájékoztatást ad a magyar bérgarancia-rendszer működéséről, a bérgarancia-eljárásban részt vevő hatóságok elérhetőségéről és az eljárás menetéről.
(2) A külföldi bérgarancia-szervezet megkeresésére az állami foglalkoztatási szerv – a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálat adatszolgáltatása alapján – tájékoztatást ad a felszámolás alatt álló magyar cégek cégjegyzékének azon adatairól, amelyek a külföldi bérgarancia-szervezet tájékoztatása alapján a külföldi bérgarancia-eljárás lefolytatásához szükségesek.

11–13. §

14. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.
(2) Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) A Tanács 1980. október 20-i, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK számú irányelve;
b) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. szeptember 23-i, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2002/74/EK irányelve.
(3)
(4)
(5)
(6)
(7)

15. § (1)
(2) A Cstv. 58. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre módosul:
,,(2) Ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a Bérgarancia Alap támogatást nyújtott, a visszafizetés akkor válik esedékessé, amikor a támogatás nyújtását követően a 48. § (1) bekezdése alapján a támogatás mértékének (vagy egy részének) megfelelő pénzösszeg befolyik. Amíg a támogatás teljes összegét nem fizették vissza, addig más célra — a bérkifizetésen kívül — a felszámoló kifizetést nem teljesíthet.''
(3)