Vissza az előző oldalra
A TANÁCS 1999. június 28-i 1999/70/EK IRÁNYELVE
az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
- tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 139. cikke (2) bekezdésére,
- tekintettel a Bizottság javaslatára,
mivel:
(1) az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló jegyzőkönyv mellékletében szereplő, a szociálpolitikáról szóló megállapodás rendelkezései bekerültek az Európai Közösséget létrehozó szerződés 136-139. cikkébe;
(2) a szociális partnerek a Szerződés 139. cikke (2) bekezdésével összhangban közösen kérhetik, hogy a közösségi szintű megállapodások a Bizottság javaslata alapján tanácsi határozat útján kerüljenek végrehajtásra;
(3) a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 7. pontja többek között arról rendelkezik, hogy „a belső piac megvalósításának a munkavállalók élet- és munkafeltételeinek javításához kell vezetnie az Európai Közösségben. Ez a folyamat e feltételek közelítéséből ered, miközben a fejlődést fenntartják, különös tekintettel a határozatlan idejű szerződések kivételével a foglalkoztatás olyan formáira, mint a határozott idejű munkaszerződések, a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés és az idénymunka”;
(4) a Tanács nem tudott döntést hozni a piaci versenyt torzító bizonyos munkaviszonyokról szóló irányelvre vonatkozó javaslat tekintetében, se ezen javaslat módosításáról, sem a munkafeltételekkel kapcsolatosan bizonyos munkaviszonyokra vonatkozó irányelvre vonatkozó javaslatról;
(5) az Essenben ülésező Európai Tanács végkövetkeztetései hangsúlyozták annak szükségességét, hogy intézkedéseket hozzanak „a gazdasági növekedés foglalkoztatás-hatékonyságának növelése céljából, különösen rugalmasabb munkaszervezés útján, oly módon, hogy az kielégítse mind a munkavállalók kívánságait, mind pedig a verseny követelményeit”;
(6) az 1999. február 9-i, az 1999. évi foglalkoztatási iránymutatásokról szóló tanácsi állásfoglalás arra kéri a szociális partnereket, hogy minden szinten folytassanak tárgyalásokat a munkaszervezés korszerűsítésére irányuló megállapodásokról, beleértve a rugalmas munkavégzésről szóló rendelkezéseket is, azért, hogy a vállalkozások termelékennyé és versenyképessé váljanak, valamint létrejöjjön a szükséges egyensúly a rugalmasság és a biztonság között;
(7) a Bizottság a szociálpolitikáról szóló megállapodás 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban tárgyalásokat folytatott a szociális partnerekkel a közösségi akció lehetséges irányáról a rugalmas munkaidő és a munkahelyi biztonság tekintetében;
(8) a Bizottság a tárgyalást követően közösségi szintű intézkedést tartott célszerűnek, és ezért az említett megállapodás 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban a javaslat tartalmát illetően újabb tárgyalást folytatott a szociális partnerekkel;
(9) az általános iparági szervezetek, az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) 1998. március 23-i közös levelükben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy meg kívánják indítani az említett megállapodás 4. cikkében meghatározott eljárást; egy közös levélben további három hónapot kértek a Bizottságtól; a Bizottság e kérésnek eleget téve a tárgyalási időszakot 1999. március 30-ig meghosszabbította;
(10) az említett iparági szervezetek 1999. március 18-án keretmegállapodást kötöttek a határozott ideig tartó munkaviszonyról; eljuttatták a Bizottsághoz közös kérésüket, hogy ezt a keretmegállapodást a Bizottság javaslatára tanácsi határozattal hajtsák végre a szociálpolitikáról szóló megállapodás 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban;
(11) a Tanács az Európai Unió szociálpolitikájának kilátásairól szóló, 1994. december 6-i állásfoglalásában: hozzájárulás a gazdasági és szociális konvergenciához az Unióban arra kérte a szociális partnereket, hogy használják ki a megállapodáskötési lehetőségeket, mivel ők helyzetükből adódóan közelebb állnak a szociális valósághoz és a szociális problémákhoz;
(12) az 1997. június 6-án megkötött, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás preambulumában az aláíró felek azt a szándékukat fejezték ki, hogy más rugalmas foglalkoztatási formák tekintetében is figyelembe szándékoznak venni a hasonló megállapodások iránti igényt;
(13) a szociális partnerek azt kívánták, hogy különös figyelmet kapjon a határozott ideig tartó munkaviszony, miközben ezzel egy időben azt is jelezték, hogy munkaerő-kölcsönzés tekintetében is figyelembe szándékoznak venni a hasonló megállapodás iránti igényt;
(14) az aláíró felek a határozott ideig tartó munkaviszonyról olyan keretmegállapodást kívántak kötni, amely megállapítja a határozott idejű munkaszerződés és munkaviszony általános elveit és minimumkövetelményeit; továbbá kinyilvánították azt az óhajukat, hogy javítani kell a határozott ideig tartó munkaviszony minőségén a megkülönböztetés tilalma elv alkalmazásának biztosításával és, hogy ki kell alakítani az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásának kereteit;
(15) a Szerződés 249. cikke értelmében a keretmegállapodás végrehajtásának eszköze az irányelv; mivel az irányelv kötelezi a tagállamokat az elérendő eredmények megvalósítására, ugyanakkor a nemzeti hatóságokra bízza a végrehajtás formájának és módszereinek megválasztását;
(16) a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban ezen irányelv célkitűzései közösségi szinten hatékonyabban megvalósíthatóak, mint a tagállamok által; ez az irányelv a célok eléréséhez szükséges minimumra korlátozódik, és nem lépi túl azt a mértéket, amely a célok eléréséhez feltétenül szükséges;
(17) a keretmegállapodásban használt, de nem pontosan meghatározott kifejezések vonatkozásában, amelyek a megállapodásban nincsenek pontosan meghatározva, ez az irányelv a tagállamokra hagyja e kifejezések meghatározását a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően, mint a hasonló kifejezéseket használó, más szociálpolitikai irányelvek esetében is, feltéve, hogy az említett meghatározások összeegyeztethetőek a keretmegállapodással;
(18) a Bizottság kidolgozta az irányelvre vonatkozó javaslatát a szociálpolitikáról szóló megállapodás alkalmazásával kapcsolatos 1993. december 14-i közleményével és a közösségi szintű szociális párbeszéd fejlődéséről szóló, 1998. május 20-i közleményével összhangban, figyelembe véve a szerz?d? felek képviseleti jogát, mandátumát és a keretmegállapodás cikkeinek jogszerűségét; a szerződő felek megfelelő képviseleti joggal rendelkeznek;
(19) a Bizottság a megállapodás szövegének megküldésével tájékoztatta az Európai Parlamentet, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságot, amelyhez csatolta irányelvre vonatkozó javaslatát és a magyarázó feljegyzést, a szociálpolitikáról szóló jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos közleményével összhangban;
(20) az Európai Parlament 1999. május 6-án állásfoglalást fogadott el a szociális partnerek közötti keretmegállapodásról;
(21) a keretmegállapodás végrehajtása hozzájárul a Szerződés 136. cikkében megfogalmazott célkitűzések eléréséhez,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Ezen irányelv célja a mellékletben szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyra vonatkozó keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást 1999. március 18-án általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek.
2. cikk
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 10-e előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben el?írt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
A tagállamoknak különös nehézség vagy az irányelv kollektív szerződés útján történő végrehajtása esetén a szociális partnerekkel folytatott tárgyalást követően további egy év állhat rendelkezésükre. Az ilyen körülményekről a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Amikor a tagállamok elfogadják az első bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
3. cikk
Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
4. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Luxembourgban, 1999. június 28-án.
a Tanács részéről
az elnök
M. NAUMANN
MELLÉKLET
ESZSZ-UNICE-CEEP
keretmegállapodás a határozott ideig tartó munkaviszonyról
Preambulum
Ez a keretmegállapodás a szociális partnerek európai foglalkoztatási stratégiában betöltött szerepét mutatja, amelyet az 1997. évi luxembourgi rendkívüli csúcsértekezleten határoztak meg, és a részmunkaidős munkavégzésről szóló keretmegállapodást követően újabb hozzájárulást jelent „a munkaidő rugalmassága és a munkavállalók biztonsága” közötti egyensúly kialakításához.
A szerződő felek elismerik, hogy a határozatlan időre szóló szerződések a munkáltatók és a munkavállalók közötti munkaviszony általános formái, és továbbra is azok maradnak. Elismerik továbbá, hogy a határozott idejű munkaszerződések meghatározott körülmények között a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek egyaránt megfelelnek.
Ez a megállapodás a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatos általános elveket és minimumkövetelményeket állapítja meg, elismerve, hogy pontos alkalmazásuk esetében figyelembe kell venni a nemzeti, ágazati és szezonális esetek sajátosságait. A megállapodás a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a megkülönböztetéssel szemben, továbbá annak érdekében, hogy a határozott idejű munkaszerződések a munkáltatók és a munkavállalók számára elfogadható módon kerüljenek alkalmazásra.
Ez a megállapodás a határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, azoknak a munkavállalóknak a kivételével, akiket munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás bocsátott a vállalkozás rendelkezésére. A felek megfontolják egy, a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos hasonló megállapodás szükségességét.
Ez a megállapodás a határozott időre alkalmazott munkavállalók foglalkoztatási feltételeire vonatkozik, elismerve azt, hogy a jogszabályban szabályozott szociális biztonsági rendszerrel kapcsolatos ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. E tekintetben a szociális partnerek tudomásul veszik az 1996. decemberében Dublinban ülésező Európai Tanács foglalkoztatási nyilatkozatát, amelyben a Tanács többek között annak szükségességét hangsúlyozta, hogy a szociális biztonsági rendszereket foglalkoztatásbaráttá tegyék „a szociális védelmi rendszerek olyan fejlesztésével, hogy azok képesek legyenek új foglalkoztatási mintákat befogadni, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak az ilyen munkát végző személyeknek”. E megállapodás szerződő felei újfent megerősítik azt a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló, 1997. évi megállapodásban kifejtett álláspontjukat, hogy a tagállamoknak ezt a nyilatkozatot késedelem nélkül érvényre kell juttatniuk.
Emellett azt is elismerték, hogy változtatásokra van szükség a foglalkozási szociális védelmi rendszereknek a jelenlegi feltételekhez történő igazítása érdekében, és különösen azért, hogy a jogok átruházását biztosítsák.
Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP arra kérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a Tanácshoz ezt a keretmegállapodást azért, hogy tanácsi határozattal a keretmegállapodás követelményei kötelezővé váljanak azokban a tagállamokban, amelyek aláírták az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező 14. jegyzőkönyv mellékletében szereplő, szociálpolitikáról szóló megállapodást.
E megállapodás aláírói arra kérik a Bizottságot, hogy a megállapodás végrehajtására vonatkozó javaslatában kérje fel a tagállamokat arra, hogy a tanácsi határozat teljesítéséhez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket a határozat elfogadását követő kétéves időszakon belül fogadják el, vagy biztosítsák, hogy ezen időszak végéig a szociális partnerek megállapodás útján bevezethessék a szükséges intézkedéseket. A tagállamoknak szükség esetén és a szociális partnerekkel folytatott tárgyalásokat követően különös nehézség vagy az irányelv kollektív megállapodás útján történő végrehajtása esetén további egy év áll rendelkezésükre e rendelkezés teljesítésére.
A szerződő felek azt kérik, hogy a megállapodás teljesítése érdekében törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekre vonatkozó javaslattételüket megelőzően a tagállamok folytassanak tárgyalásokat a szociális partnerekkel.
A nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság szerepének sérelme nélkül, a megállapodásban részt vevő felek azt kérik, hogy e megállapodás értelmezését európai szinten érintő minden ügyet a Bizottság először hozzájuk küldje el véleményezésre.
Általános szempontok
1. Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés mellékletét képező, a szociálpolitikáról szóló (14.) jegyzőkönyv mellékletében szereplő, a szociálpolitikáról szóló megállapodásra, és különösen annak 3. cikke (4) bekezdésére és 4. cikke (2) bekezdésére,
2. mivel a szociálpolitikáról szóló megállapodás 4. cikkének (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a közösségi szinten kötött megállapodásokat az aláíró felek közös kérésére, a Bizottság javaslatára a Tanács által hozott határozattal lehet végrehajtani;
3. mivel a munkaidő rugalmasságáról és a munkavállalók biztonságáról szóló második tárgyalási okiratban a Bizottság bejelentette azt a szándékát, hogy egy jogilag kötelező közösségi intézkedésről nyújt be javaslatot;
4. mivel a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvjavaslattal kapcsolatos véleményében az Európai Parlament arra kérte a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be javaslatokat a rugalmas munkavégzés egyéb olyan formáiról szóló irányelvekre, mint a határozott ideig tartó munkavégzés és a munkaerő-kölcsönzési tevékenység;
5. mivel a foglalkoztatásról tartott, luxembourgi rendkívüli csúcsértekezleten az Európai Tanács arra kérte a szociális partnereket, hogy minden szinten folytassanak tárgyalásokat „a munkaszervezés korszerűsítésére irányuló megállapodásokról, beleértve a rugalmas munkavégzésről szóló rendelkezéseket is, azért, hogy a vállalkozások termelékennyé és versenyképessé váljanak, valamint létrejöjjön a szükséges egyensúly a rugalmasság és a biztonság között”;
6. mivel a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája, és hozzájárul az érintett munkavállalók életminőségéhez és a teljesítmény javításához;
7. mivel az objektív okokra alapozott, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása módot teremt a visszaélés megakadályozására;
8. mivel a határozott időre szóló munkaszerződések bizonyos ágazatok, foglalkozások és tevékenységek olyan foglalkoztatási sajátosságai, amelyek a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt megfelelnek;
9. mivel az Európai Unióban a határozott időre alkalmazott munkavállalóknak több mint a fele nő, és ezért ez a megállapodás hozzájárulhat a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség javításához;
10. mivel ez a megállapodás ezeknek az alapelveknek az alkalmazásával kapcsolatos intézkedések, minimumkövetelmények és rendelkezések meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, valamint az adott ágazatok és foglalkozási ágak feltételrendszerét, beleértve a szezonális jellegű tevékenységeket is;
11. mivel ez a megállapodás figyelembe veszi a szociálpolitika követelményrendszerének javítására, a Közösség gazdasági versenyképességének fokozására és az olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátok elkerülésére irányuló igényt, amelyek visszatarthatják a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését;
12. mivel a szociális partnerek vannak leginkább abban a helyzetben, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek megfelelnek mind a munkaadók, mind a munkavállalók igényeinek és ezért különös szerepet kell kapniuk a megállapodás végrehajtása és alkalmazása során,
AZ ALÁÍRÓ FELEK A KÖVETKEZŐKBEN JUTOTTAK MEGÁLLAPODÁSRA:
Cél (1. szakasz)
E keretmegállapodás célja:
a) a megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkavégzés minőségét;
b) az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása.
Hatály (2. szakasz)
1. Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.
2. A szociális partnerekkel folytatott tanácskozást követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek úgy rendelkezhetnek, hogy ez a megállapodás nem vonatkozik a következőkre:
a) szakképzési viszonyok és szakmai képzési rendszerek;
b) olyan munkaszerződések és munkaviszonyok, amelyek meghatározott állami vagy államilag támogatott képzési, szakmai beilleszkedési és átképzési programokon belül kerültek megkötésre.
Meghatározások (3. szakasz)
1. „határozott időre alkalmazott munkavállaló”: az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése.
2. „összehasonlítható állandó munkavállaló”: határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek.
Ahol nincs összehasonlítható, állandó munkavállaló, ott az összehasonlítást az irányadó kollektív szerződésre, vagy ennek hiányában a nemzeti törvényekre, kollektív megállapodásokra vagy a gyakorlatra történő hivatkozással végzik.
A megkülönböztetés tilalmának elve (4. szakasz)
1. A foglalkoztatási feltételek szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, állandó munkavállalók, csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve, ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.
2. Adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni.
3. E szakasz végrehajtásra történő előkészítését a tagállamok a szociális partnerekkel folytatott tárgyalásokat követően és/vagy a szociális partnerek az európai jog, a nemzeti jogszabályok, a kollektív megállapodások és a gyakorlat figyelembevételével határozzák meg.
4. A sajátos munkafeltételekkel kapcsolatos a vállalkozásnál eltöltött idő alapján történő minősítés a határozott időre alkalmazott munkavállalók és az állandó munkavállalók esetében azonosak, kivéve, ha a vállalkozásnál eltöltött idő alapján történő eltérő minősítést objektív okok indokolják.
A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések (5. szakasz)
1. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:
a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;
b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;
c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának száma.
2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szükséges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett tekintik:
a) „egymást követőnek”;
b) a szerződéseket vagy jogviszonyokat határozatlan időre szólónak.
Tájékoztatás és foglalkoztatási lehetőségek (6. szakasz)
1. A munkáltatók a határozott időre alkalmazott munkavállalókat tájékoztatják a vállalkozás vagy az üzem megüresedett álláslehetőségeiről, annak biztosítása érdekében, hogy a többi munkavállalóval azonos lehetőségük legyen állandó beosztásra. Ez a tájékoztatás általános hirdetmény útján biztosítható a vállalkozás vagy üzem erre alkalmas helyén.
2. Amennyiben lehetséges, a munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalók megfelelő képzési lehetőségekben részesüljenek ismereteik bővítése, előmeneteli lehetőségük és foglalkozási mobilitásuk elősegítése érdekében.
Tájékoztatás és konzultáció (7. szakasz)
1. A határozott időre alkalmazott munkavállalókat figyelembe veszik annak a küszöbértéknek a számítása során, amely felett a nemzeti és az európai közösségi jogban előírt munkavállalói érdekképviseletet lehet létesíteni a vállalkozásnál a nemzeti jogszabályok által előírtak szerint.
2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek állapítják meg a 7. szakasz 1. bekezdésének alkalmazására irányuló rendelkezéseket a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően, tekintettel a 4. szakasz 1. bekezdésére.
3. Lehetőség szerint, a munkáltatók figyelmet fordítanak arra, hogy a meglévő munkavállalói érdekképviseleteket megfelelően tájékoztassák a vállalkozásnál folytatott határozott ideig tartó munkavégzésről.
Végrehajtási rendelkezések (8. szakasz)
1. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek az ebben a megállapodásban rögzítetteknél a munkavállalókra előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.
2. Ez a megállapodás nem sérti a közösségi rendelkezéseket, különösen a férfiakkal és a nőkkel szembeni egyenlő bánásmódra vagy lehetőségekre vonatkozó közösségi rendelkezéseket.
3. E megállapodás végrehajtása nem jelenthet jogalapot a munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintjének a megállapodás tárgykörében történő csökkentésére.
4. Ez a megállapodás nem befolyásolja a szociális partnerek arra vonatkozó jogát, hogy megfelelő szinten, beleértve az európai szintet is, megállapodásra jussanak e megállapodás rendelkezéseinek módosítása és/vagy kiegészítése tárgyában olyan módon, amely tekintettel van az érintett szociális partnerek különös igényeire.
5. A megállapodás alkalmazásából eredő viták és panaszok megelőzése és elintézése a nemzeti joggal, kollektív megállapodásokkal és a gyakorlattal összhangban történik.
6. Az aláíró felek a Tanács döntését követő öt év elteltével felülvizsgálják e megállapodás alkalmazását, ha ezt a megállapodásban részt vevő felek valamelyike kéri.
Fritz VERZETNITSCH
az ESZSZ elnöke
Georges JACOBS
a UNICE elnöke
Antonio CASTELLANO AUYANET
a CEEP elnöke
Emilio GABAGLIO
az ESZSZ főtitkára
Dirk F. HUDIG
a UNICE főtitkára
Jytte FREDENSBORG
a CEEP főtitkára