Vissza az előző oldalra (Cikkek)


Mire figyeljünk a munkaszerződés megkötésekor?


A munkaszerződés a munkaviszony alapköve


A munkaviszony alapja a munkaszerződés. A munkaszerződés egy sajátos jogviszonyt hoz létre, melyben nagyon nagy tere van az egyéni megállapodásoknak, azonban vannak kötelező szabályok, melyektől jogszabály nem enged eltérést. A munkaszerződést kötelező írásba foglalni, ez már az új Mt.-t – 2012. évi I. törvény – megelőző szabályozásban is kötelező elem volt. A Munka Törvénykönyve szerint az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló hivatkozhat, a munkába lépést követő harminc napon belül. A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató részére (annak irányítása, utasításai alapján) munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalónak ezért bért fizetni.

A szerződés elemei


A munkaszerződésnek két kötelező eleme van, melyek szerződésbe foglalásának elmaradása esetén a szerződés érvénytelen lesz ez pedig az alapbérben és munkakörben való megállapodás. A jelenlegit megelőző szabályozás kötelezővé tette a fentiek mellett a munkavégzés helyének munkaszerződésben való megállapítását.

A törvény egyéb tartalmi elemeket is „kötelezően” meghatároz a munkaszerződésre vonatkozóan, azonban ezek elmaradása nem jelenti a szerződés érvénytelenségét.

A munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni, ennek hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre. A munkavégzés helyét a munkaszerződésben kell meghatározni, amennyiben ez a szerződés megkötésekor elmarad, akkor munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi. A munkaviszony általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre, de ettől a felek megállapodása eltérhet (külön meg lehet állapodni például abban, hogy a napi munkaidő 8:00-tól 16:30-ig tart, ellenkező esetben a munkaidő beosztása a munkáltató joga).

A munkaszerződés (jogszabály eltérő rendelkezése hiányában) munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet.

A felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt legfeljebb egy alkalommal meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Kollektív szerződés rendelkezése alapján a próbaidő tartama legfeljebb hat hónap.

A szerződés egyebekben szabad teret ad az egyéni megállapodásoknak. A munkaszerződéssel kapcsolatos tárgyalások során azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy melyik fél is az erősebb. Az erősebb fél a legtöbb esetben leginkább a munkáltató, azonban ha olyan leendő munkavállalóról van szó, akire a különleges szaktudása vagy tapasztalata miatt nagy kereslet van, akkor könnyen kerülhet ő is domináns pozícióba.

A munkáltató tájékoztatási kötelezettsége


A munkáltató köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül :

  • a napi munkaidőről,
  • az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról,
  • a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,
  • a munkakörbe tartozó feladatokról,
  • a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint
  • a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, továbbá
  • arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik–e, valamint
  • a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.