Vissza az előző oldalra (Cikkek)
A végkielégítés szabályai, mértéke és az erre való jogosultság feltételei
Ki lehet jogosult végkielégítésre?
A
Munka Törvénykönyve szabályai szerint végkielégítés illeti meg a munkavállalót, ha munkaviszonya a munkáltató felmondása, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén, ha a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik.
A fentiekben leírtakon kívül további feltétele a végkielégítésre való jogosultságnak, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában egy bizonyos meghatározott tartamban fennálljon. A jogosultság megállapításánál a megszüntető jognyilatkozat közlése és nem a munkaviszony utolsó napja az irányadó.
A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartamát.
A végkielégítés mértéke
A
Munka Törvénykönyve szabályai szerint a végkielégítés mértéke
- legalább három év esetén egyhavi,
- legalább öt év esetén kéthavi,
- legalább tíz év esetén háromhavi,
- legalább tizenöt év esetén négyhavi,
- legalább húsz év esetén öthavi,
- legalább huszonöt év esetén hathavi
távolléti díj összege.
A végkielégítés mértéke legalább három, illetve öt év esetén egyhavi, tíz vagy tizenöt év esetén kéthavi, húsz vagy huszonöt év esetén pedig háromhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony – a fentiekben leírt jogosultság feltételek figyelembe vételével - a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.
Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.
A végkielégítést a munkáltató az utolsó munkában töltött napon köteles megfizetni. A munkaviszony megszüntetése nem válik jogellenessé attól, hogy a munkáltató a végkielégítést nem, vagy hiányosan fizeti meg, ebben az esetben a munkavállaló elmaradt végkielégítését munkaügyi perben követelheti.